A legfontosabb brit neolit kori emlék Észak-Wiltshire-ben, Avebury falucska közelében, dimbes-dombos vidéken található. Nem messze tőle Anglia legnagyobb prehisztorikus sírja fekszik, amely egyúttal Európa legmagasabb, emberkéz építette dombja.

(A legenda szerint egy bizonyos Sil királyt temettek el itt, a lován ülve, de nem találtak benne sírt. területe 2 hektárnyi, 40 méter magas. Kr. e. 2750 körül építették, ismeretlen célból...) A neolit kori oszlopcsoport pedig a világ legnagyobb kiterjedésű "kőkerítése". Ez az egész komplexum a vidék egyik legrégebbi útja, a Ridgeway mellett terül el, amely fontos kereskedelmi útvonal volt Dorset és a norfolki kvarcbányák között.

Az aveburyi kőcsoport lélegzetelállító látványt nyújt.

Egyik legkorábbi kutatója, a 17. században élt archeológus, John Aubrey azt írta róla, hogy úgy tornyosul Stonehenge fölé, mint Párizs fölé a Notre Dame tornya. 11,3 hektáron terül el, és egy 15 m mély vizesárok öleli körül. A szemben lévő partokon magas töltés húzódik, az egyiknek a kerülete több mint 1 km. A kőcsoport eredetileg mintegy 100 tömbből állt, melyek hatalmas kört alkottak. Ebből mára csak 27 maradt. Ezen kívül létezett két kisebb kör is, ezeket most csak szanaszét heverő kövek jelzik.

A 14. századi keresztények, pogány templomnak gondolva a kőcsoportot, a legtöbbet ledöntötték, így az együttest tönkretették. A 17. és a 18. században még drasztikusabb rombolás következett, sok követ kalapáccsal vertek szét. Ezeket aztán az Aveburyben lakók házaik építéséhez használták fel. A 18. századi archeológus, dr. William Stukeley alapos munkája nyomán a kutatókat feljogosították arra, hogy megkeressék és összerakják, majd eredeti helyükre állítsák őket. Avebury leírása című könyvében Stukeley így jellemzi az ősi emléket: "Kitűnő ízlés, pontos tervezés, feltűnő szimmetria, gondos megvalósítás és lenyűgöző szépség mutatkozik meg benne."

A wiltshire-i táj Avebury környékén telis-tele van prehisztorikus emlékekkel. Maga Avebury különösen gazdag lelőhely, mert ez a terület, vallási szempontból nagy jelentőséggel bírt. A kövek borította töltésnek négy bejárata van. A déli bejárattól kettős út vezet a kövekhez, ez az ún. Kennet Avenue, amely eredetileg 2,4 km hosszú volt, és két kis kőkörben, valamint több kerek faépületben végződött. Egy másik bejárattól induló út, a Beckhampton Avenue 2 km hosszan vezetett középre, és annak idején kb. 200 kő határolta, melyekből mára csupán egyetlenegy maradt…

A közelben két másik fontos hely a Windmill Hill, egy töltésen álló táborhely, amely még Avebury létrejötte előtt, Kr. e. 3350-ben épült, valamint a Silbury Hill, egész Európa legmagasabb mesterséges dombja, amelynek rendeltetése a mai napig ismeretlen. Nem messze tőle Anglia legnagyobb prehisztorikus sírja emelkedik, a 104 m hosszú West Kennet-sír. Avebury minden bizonnyal a környék vallási központja volt. De hogy a vallási szertartások hogyan is zajlottak valójában, régészek és más tudósok generációi sem tudták még kideríteni…

Az aveburyi neolit kori emlék a világ legnagyobb kiterjedésű kőcsoportja. A majdnem kör alakú földhányást mély csatorna veszi körül, partjain hatalmas töltésekkel. Belterületén található a két kőkör. A kőcsoport valaha 100 tömbből állt, de ebből csak 27 maradt ránk. A kőkorszaki építők szerszámai szarvasagancsból készült csákányok, ökörlapockából készült lapátok voltak, ezek segítségével húzták fel a 15 m magas töltéseket…

Avebury kőcsoportja és a többi vallási hely Marlborough-hoz közel, a dimbes-dombos wiltshire-i vidéken, egymástól nem messze helyezkednek el. Egy másik nagy neolit kori emlék, Stonehenge, 26 km-re délre található a Salisbury síkságon.

Ahogy Stonehenge-ről, úgy Avebury rendeltetéséről is számos teória látott napvilágot a 18. század óta. Egyes elképzelések szerint római kori templom volt, mások szerint druida iskola vagy a kígyó és a tojás hatalmas méretű ábrázolása, asztrológiai számítások színhelye, planetárium, illetve amfiteátrum. A régészek megállapították, hogy a kőtömb együttest Kr. e. 2600 és 1600 között használták. Ez jóval azelőtt történt, hogy a rómaiak átkeltek Britanniába, vagy a druidák, a kelta papok itt tevékenykedtek volna. És bár Stonehenge-nél számos tény szól amellett, hogy kezdetleges obszervatórium lehetett, Aveburyben nem találtak ilyen bizonyítékokat…

Az egyik hihető magyarázat erre a furcsa kőegyüttesre Michael Dames brit régésztől származik, amelyet meg is jelentetett Az aveburyi kör című könyvében. Szerinte a kőtömbök csoportja díszletül szolgált egy olyan vallásos előadáshoz, amelyet minden évben a mezőgazdasági naptár fontos eseményeinek idején rendeztek, eseményenként a kövek más-más elrendezésében.

Az előbbi feltevést alátámasztó írásos bizonyítékok hiányában csak a ránk maradt romok vezethetnek nyomra bennünket. A mezőgazdasági naptár meghatározó dátumain tehát feltehetőleg ünnepségeket rendeztek tánccal, felvonulással és a termékenység istenének bemutatott áldozattal. Legvalószínűbb, hogy ezek rituális állatáldozatok voltak, de nem kizárt az emberáldozat lehetősége sem. Rituális áldozatok lehettek azok a tárgyak is, amelyeket a Kennet Avenue alatt találtak a régészek, törött edény, mogyoró, gyümölcsfa ága és sérült kovakő. A kőtömbök közeléből származó leletek (kések, emberi csontok) ugyancsak ilyen szertartásra utalnak. A nagy és fontos sírok közelsége azt a feltételezést erősíti, hogy a földi maradványokat a hosszú "sugárutakon" vitték Aveburybe. Őseink effajta szertartásokkal kérték az istenek segítségét, hogy a termés bőséges legyen, az állatok és az emberek pedig termékenyek.

Előfordulhat, hogy ezeknek a rituáléknak szexuális vonásaik is voltak, mint ahogy köztudottan a termékenységet célzó varázslások esetében is eszközként szerepelt a szexualitásra utaló viselkedés. Sok fennmaradt vagy feledésbe merült brit szokásban erős szexuális szimbolikával találkozunk. Ezek talán a történelem előtti kor rítusainak a maradványait őrizték meg ? Például a májusfa körültáncolásának is szexuális és termékenységet kérő jelentése van. A 19. században még előfordult, hogy az avebury romok között a gyerekek májusfát állítottak, és azt körbetáncolták. Ez a szokás talán egyenes leszármazottja lehet a 4000 évvel ezelőtti szertartásnak…

Vajon miért fáradoztak annyit Avebury építői, hogy ilyen hatalmas színpadot építsenek ? Nyilvánvaló, hogy a rítusaik számára tágas térre volt szükségük. Ám miért kellett óriási kőtömböket felállítaniuk ? Ha feltesszük, hogy a férfi és nő szimbólumai lehettek, akkor érthető a jelentőségük ezeken az ünnepi szertartásokon. A modern kutatások vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy a hatalmas, függőlegesen álló kövek magukba gyűjtve kisugározhatják a Föld természetes energiáját. Ezt tudományos eszközökkel történt mérések (!) és a varázsvessző is igazolta. Néhány érzékeny ember a puszta kezén érzi ezt az energiát…

A történelem előtti kor embere természetes közelségben élt a földdel, s feltehetően sokkal érzékenyebb volt a Földből kiáradó erőkre, mint a ma embere. Mindenesetre érdekes feltételezés, hogy az álló köveknek azáltal volt óriási jelentőségük a szertartásokon, hogy a résztvevők számára hozzáférhetővé tették a Föld energiáját. Ha a tudomány ezt bebizonyítja, akkor egy logikai lépéssel közelebb jutottunk ahhoz a végkövetkeztetéshez, hogy Avebury nemcsak termékenységi áldozatok színhelye volt, hanem egy prehisztorikus energiaforrás…