A mocsári hullákat a természetes mumifikálódás során a magas koncentrációjú cserzőanyagok és huminsavak konzerválják. A huminsavak magas koncentrációjnál képesek kioldani a mészsókat, tehát elporlasztják a csontokat, de a belső szerveket és izmokat is kép esek megtámadni, így igen sokféle mocsárhulla létezik.
Van, amikor csak a bőr, van amikor csak belső szervek, és van, amikor csak a csontváz marad, és igen ritka, amikor szinte minden konzerválódik.
1965-ben 711 mocsári hullát találtak összesen. Talán megle pő adat, de a későbbiekben majd leírom, hogy hogyan is “kerültek” bele a hullák a mocsárba, így majd nem is lesz olyan magas a szám.
A mocsári hullák 50%-a a Krisztus előtti időkből származik, 40%-a pedig a középkort bezáróan került a sírjába.
De hogyan is kerültek oda?
Mintegy 20%-a valószínűleg egyszerűen eltévedt, és belefulladt a mocsárba, de azért nem mindenkit ért ilyen “szép” halál. 30%-ukat temették, ezt talán a holtak visszajárásától való félelem miatt tették, nem tudni egyenlőre. A tetemeket nehéz kövekkel húzatták le, és olykor még cölöpökkel is leverték őket a mocsár legmélyére.
Sokszor gyilkosságok nyomait találhatjuk a mocsári hullákon: sok gyilkos a mocsárba rejtette áldozatát, ami mindent jótékonyan elnyelt, talán csak a csontokat dobta ki néhányszor.
A germánok Tacitus római költő szerint mocsárba fujtották a gyávákat, a dezertőröket, árulókat, de még a házasságtörőket is, hogy szégyenüket örök homály fedje.
A mocsár a keltáknak és a germánoknak szent hely volt. drága szőtteseket, hajókat, ar anyat és fegyvereket süllyesztettek el gyakran, de az Isteneknek néha még a közösség üdvéért embert is áldoztak. A kiválasztottak nagy tiszteletnek örvendtek halálukig. Egyes kutatók szerint az egyik legépebb mocsári hulla, a Tollundi férfi teteme is ilyen áldozat volt, viszont a Windeby lány biztosan házasságtörő volt, ezt jelenti a bekötött szeme és hogy féloldalon le volt nyírva a haja. |