A koponya barna, földes, fénytelen és éghető, s amit könnyen földes porrá lehet morzsolni. A keménységét a zsírkő nevű ásvány keménységével hasonlítják üssze, a koponya súlya pedig elég nagy(7 font = 3,5 kg) egy nagyítós vizsgálat semmi jelét nem adta csontnak, de száraz desztillációnál sem szabadult fle ammónia, ami a szerves anyag nyomaira utalna. Ehelyett savasan reagáló vízgőz, éghető gázok és kátrány volt kimutatható, melyek a barnakőszénre jellemzőek.

1923 -ban vette magához a drezdai Zwinger múzeum a leletet, s mindenki hamisításnak vélte. A szakértők szerint is csak egy gyepvasércből és mágnesvasérc koponya, aminek alapját barnakőszénből modellezték.

Gerhard Roselt geológus mesterséges alkotásnak tartotta a fejet, s 1988-ban a Zeitschrift für angewandte Geologie- ban írta: “ A sötét színéből és óriási alakjából semmiféle csontanyagra nem lehet következtetni, csupán úgy néz ki, ahol sérült, mintha a koponyacsont sűrűségében oldódott volna fel.

Gerhard Roselt nézetét, amely szerint “mesterséges alkotásról” van szó, senki sem tudja feltétel nélkül elfogadni. Roselt adottnak veszi, hogy a koponyát mézga, szén és ásványi elegyrészek segítségével egy ismeretlen modellről készítették. A szerinte felhasznált mézgának azonban 110-360 fok között van az olvadásapontja. És ki veszi a fáradtságot , majdnem 200 évvel ezelőtt (ha a leletet korabeli hamisítmánynak tartjuk), hogy egy kb 200 fokos masszát rétegről rétegre felkenjen? Ha csak egy egyszerű modellezésről van szó, akkor azt meg lehetett volna könnyebben is oldani, nem jelentek volna meg az évgyűrűszerűségek.

A vitának csak egy kormeghatározói vizsgálat vethetne véget, de ze még hiányzik. Miután szénből van a koponya, nem lenne nehéz ez a vizsgálat, hisz ez a szán egy bizonyos izotopjára épül. Reméljük, a lelet nem fog eltűnni az érdektelenség homályában.