| A Kabbala
Kabbala... Alapvető formájában, a Kabbala egy héber szó, mely "elfogadást, átvevést" vagy "valamit, ami át lett véve" jelent. Egyrészt ez a régi tanításokra és bölcsességre utal, melyet az előző nemzedékektől kapunk, a múltból, a Bölcsektől. Másrészt azokra a sugalmazott felfedezésekre, melyeket Istentől kapunk folyamatosan, ha eléggé odafigyelünk, és ha méltóak vagyunk rá. Kifejlettebb formájában a Kabbala a tanításoknak, a miszticizmusnak, filozófiai elmélkedéseknek és a számmisztikát alkalmazó jóslatoknak a rendszere.
A Kabbala szerint az anyagi világ a transzcendens és megismerhetetlen Isten (Ein Szof, "Vég Nélküli") növekvő anyagi megnyilvánulásai által jött létre. Az egyes megnyilvánulások neve szefira (többes számban "szefirót"), és az egyes szefirák úgy foglalják magukba egymást, mint a hagyma levelei. Kezdetben, a világban minden harmóniában volt, és egyensúly volt az Éden Kertjében. De miután Ádám és Éva ettek a Tudás Fájának gyümölcséből, a világ tökéletlen és romlott lett. Isten nőnemű aspektusa, a Sekhína, külön lett választva férfi partnerétől, Istentől, a Szenttől. A Kabbala célja az, hogy helyreállítsa ezt az egyensúlyt és a világot újra tökéletessé tegye. Tehát a világot meg kell javítani, és a világnak ezt a megjavítását héberül "tikkun"-nak nevezik. A "Tikkun", vagy a világ megjavítása talán a Kabbala alapvető célja.
A világ helyreállítása érdekében, az embereknek követni kell a Biblia, a Tóra parancsait. Szeretni kell, és kedvesnek kell lenni felebarátainkhoz. (Valóban, azt mondják, Isten könnyebben megbocsátja az ember ellene elkövetett vétségét, mint az ember a felebarátjának ellene elkövetett vétségét.) Áldást kell mondani a kenyér és a bor felett. Szívesen kell fogadni Szombat Királynőt, sekhínát, és megtartani a pihenőnapot. Mindezeket meg kell tenni azért, hogy segítsük egyesíteni sekhínát a Szenttel. Így Istennek szüksége van ránk ahhoz, hogy teljessé váljon, férfivé és nővé egyaránt. És nekünk is szükségünk van Istenre létezésünkhöz. Valóban, a Kabbala szerint, mindenben és mindegyikünkben megvan az isteni szikra. Az isteni szikra az igazi gyökere lelkünknek, és az isteni szikra segít abban, hogy megkülönböztethessük a jót a rossztól, a szentet a profántól, a kósert a nem kósertől.
A Tóra, vagy Biblia, a kabbalisták szerint többrétegű értelemmel bír. A felületen csupán történetek gyűjteménye, melyek az anyagi világból valók, a zsidó nép történetéről, és Istennel való kapcsolatukról. A megértésnek egy mélyebb szintjén, a Tóra egy misztikus térkép, egy örök útikalauz, egy mindenkire, minden eseményre, minden helyre vonatkozó, univerzális feljegyzés, úgy a múltat, mint a jövőt tekintve. Azonban, ez a második szint, a "rejtett" Tóra, rejtjelezetten íródott, és előbb meg kell fejteni a kódját, mielőtt megérthetnénk. Ahogyan Simon rabbi kifejtette, a Tóra betűi és szavai olyanok, mint a ruha az emberen. Ahogyan a ruha elrejti az eredeti személyt, úgy a történetek, a szavak és betűk is elrejtik az igazi Tórát. Át kell látni e történeteken és törekedni a titkok megfejtésére, hogy megismerjük a valódi "igazságot". Ha az igazság nem lett volna elrejtve, a világ nem lett volna képes elviselni azt. Méltónak és késznek kell lenni az igazság megértésére, mielőtt megismerhetnénk azt.
A Tóra rejtett jelentéséhez való hozzáférés érdekében a kabbalisták különböző numerológiai módszereket dolgoztak ki, hogy értelmet fedezzenek fel a betűkben és szavakban. Azt mondják, Isten a betűket az anyagi világ előtt teremtette meg, és hogy a betűk segítettek az anyagi világ megnyilvánulásában. Israel Ben Eliezer, a Baal Sem Tov, vagy a Jó Név Mestere, zsidó vallási vezető volt Kelet-Európában, a tizennyolcadik században. Baal Sem Tov szerint, minden a világon a héber ábécé huszonkét betűjének a kombinációja által lett teremtve.
A Biblia első szavai ezek: "Kezdetben Isten teremtett..." Héberül ez így hangzik: "Beresit bara Elohim et ...". Ez a négy héber szó a héber ábécé első betűivel, a "bet" és "alef" betűkkel kezdődnek. Így a teremtés kezdete az ábécé kezdetéhez hasonlít. Valóban a héber nyelvben a betűt jelentő "ot" szó az "alef" és "tav" betűkből áll. Az alef a héber ábécé első betűje, tav az utolsó. Így a "betű" magában foglalja a kezdetet és a véget, nemcsak az ábécére, hanem az egész teremtésre nézve. A héber nyelvben számos érdekes példa van misztikus magyarázatokra, és a kabbalisták igyekeznek meditálni a betűkön, a szavakon és felkutatni rejtélyeiket. És végül, a rejtélyek felkutatásával a kabbalista segít helyreállítani a harmóniát a világban, elérni a "tikkun"-t.
A Tórában a betűknek és szavaknak mágikus jelentésük van: Isten nevét négy betűvel írják le: jod, he, vav, he. Isten kedvezett Ábraámnak és Szárájnak, hogy nevükbe saját szent H betűjét illesztette, a neveket Ábrahámra és (Sarah) Sárára változtatva. A JHVH betűkombinációt nagyon hatalmas és szent kapcsolatnak tartják. Amikor a JHVH-t papírra írják, tilos azt kitörölni vagy megsemmisíteni. Amikor a Tórát másolják, ha a másoló személy hibázik, ha egyetlen betű is nem a saját helyén van, az egész Tóra érvénytelen és a másolónak elölről kell kezdeni az egész munkáját.
Ismerve a túlzott és kiegyensúlyozatlan meditáció hatásait, a régiek azt tanácsolták, hogy mielőtt valaki a Kabbala tanulmányozásába kezdene, legyen legalább 40 éves, legyen nős és magas erkölcsi szinten álljon. Máskülönben megkockáztatja értelmének elvesztését. A Talmudban van is egy történet négy régi barátról, akik misztikus utazásba kezdtek, megpróbálva bejutni "pardesz"-be, az isteni kertbe vagy paradicsomba:
Négyesben léptek be pardesz-ba:
Ben Azzaj, Ben Zoma, Aher és Akiva rabbi.
Ben Azzaj meglátta azt és meghalt.
Ben Zoma meglátta azt és megőrült.
Aher elkezdte szabdalni a növényeket.
Akiva rabbi békével visszatért.
Egyik barát elvesztette az életét. A másik barát elvesztette az eszét. A harmadik elvesztette a hitét és megpróbálta megsemmisíteni a kertet. Csak a negyedik, a Bölcs Akiva volt képes meglátni a kertet és biztonságosan visszatérni. És miért? Mert az ő szándékai tiszták és önzetlenek voltak. Akiva nem dicsőségért, nem gazdagságért ment be a kertbe, hanem hogy képes legyen jobban megérteni Istent és a világot, és végül e megértés által megjavítani a világot.
Akiva példája megerősíti a Kabbala néhány alapelvét:
Isten előtt alázattal, tisztelettel és félelemmel kell megjelenni.
Csak azt lehet Istentől megtudni, amit az ember kiérdemel.
Ezt a tudást nem szabad az embernek saját céljai eléréséhez használnia, hanem csak az emberiség, a világ megjavítása érdekében.
Ha mindenki szeretné felebarátját, ha mindenki segítene a békesség megteremtéséhez a Földön, akkor talán megvalósulna a "tikkun", akkor talán megjavulna a világ. Akkor Isten teljessé válna, sekhínával kiegészülve. És akkor a világban béke és harmónia lenne. És akkor végül mi mindannyian veszélytelenül be tudnánk lépni az isteni kertbe.
Íme, ez a Kabbala célja.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
