A válás perce oly nehéz,

A kézben nyugszik már a kéz,

A szembe olvad még a szem

Mint mindörökre, végtelen;

S a lélek már csak félig itt,

Félig követi útait

S jobb része mégis ezalatt

A búcsúzónál itt marad.

A viszontlátás oly nehéz,

A kézben nyugszik már a kéz,

A szembe olvad már a szem,

Mint mindörökre, végtelen.

S a lélek még fél, remeg,

Hogy őt csak az álom csalja meg

S nem mer őrülni igazán,

Hogy fel ne ébredjen talán…