"Szerelemben vagy zsarnokságban élni, egy és ugyan az.

Szenvedély és fájdalom, mit zsarnokod ad.

Uralom alól lázadni lehet,

De ha a szív az úr, felesleges.

Arcodon könnyek voltak lázadók,

Szívedből eredő tüzes vérfolyók.

Úgy érzed meghalsz, pedig nem is élsz,

Ki azt hiszed érted az élet lényegét.

Nem jó a szerelem, nem jó, hiszen fáj,

De örökre benned lesz, ha egyszer megtalál.

Nem öl meg csak hagyja hogy szenvedj,

Mert a halál túl jó lenne most neked.

Egy szép napon felnyílnak szemeid majd végleg…

És rájössz, hogy ennyi volt, nincs többé az élet."