Versek : Angyalmenedék Balladája(3) |
Angyalmenedék Balladája(3)
Angel 2006.08.30. 20:05
Írta: Angel Megjegyzés: keresd lejjebb Kép: néha nem valóhűnek tűnik, de ha megnézi az meber, tényleg lehet ilyen a valóságban is:)
Meleggel áldja meg a Nap a Föld e részét, Fényárban úszik az Angyalmenedék.
Büszke vár a magas hegytetőn, Benne ünneplik az új királynőt. Magas és délceg amazon, Nem veti meg a harcot. Koronát és tejhatalmat kap, Parancsokat osztogat, Hisz harcra buzdítja a népet, Már is csatatervet építget. “Királynő, vigadjunk inkább, Élvezzük a bor mámorát!” Szól egyik vezér, s nedűt kínál, A nő elfogadja a kupát. “De ne ez legyen legnagyobb örömöm, Hanem, hogy az ellenségnek odapörkölök!” “Örüljön a koronának, táncoljon, Ma csak ezzel foglalkozzon!” “Lám, megfogadom tanácsod, De majd holnap meglátod, Mitől más egy igazi amazon, Másnaposság nem fog azon.” Szól ekképp az új, harcos király, S ízleli a dombok borát.
Másnap alszik az udvar, Futár lohol: “Baj van!” “Mi lenne eme nagy gond, Hogy udvarom felvernéd, mond?” Kérdi az amazon kedvesen Ő talpon van, tőröket keres, Menne edzeni, erősíteni, De a futár félve hebegi: “Északról támadnak az orkok, Délről a vad démonok, Nyugat felől a lidércek nyomulnak, Keleten törp légiók vonulnak. Mit tegyünk királynőm, mond mit, Ellenség két hét alatt érkezik, Ez lesz a halál, a fény vége, Nem ad semmi védelmet.” “Hisz mi mást tehetnék, mint hogy hadba vonulnék? Seregembe szólítom a különböző népeket, Zászlóm alatt egyesítem a szövetségeket, Hívom a félig ló kentaurokat, Vízben rejtező sellő-leányokat, Turulmadarak lepik el majd az eget, Kérem a fák ölén élő erdei elfeket, Itt lesznek nővéreim, az amazonok, Hatalmas tűzokádó sárkányok, Áldozok a mennyei angyaloknak, Seráfoknak, trónusoknál állóknak, Kérem esedezve segítségük, Hisz ez a vár az ő művük, Ők építették a kemény sziklán, A magas égbe szökő hegy fokán, A sereg nagy lesz, erő lesz ezernyi, Kérdés: elég-e az ellenséget leverni? Ez már csak a sors játéka, Az Ördög és Az Isten sakkja, De mit állsz itt még? Menj aludni, pihenjél, Én tanácsot hívok össze, Lovasokat küldök szerte, Itt az idő az összefogásra, A barátság szolgálására” Szól így a királynő, s kürtöt fúj, Minden élő erre felmordul. “Mond, fenség, aludni miért nem hagysz, s ágyadban miért nem maradsz? Fáradt a nép, hisz mulatság volt este, Mindenki a borospohár alját leste, Mi ez a nagy hangzavar oka?” Ez Erechtus vezér szava. Válaszol a királynő, S a félelem egyre nő, Vezérek ülnek össze, Csataterven elmélkednek.
Pakol az egyszerű ember,
Menekül az előírt helyre, Félnek, ez sem lesz elég, Démon szimata mindenhova elér. Lovasok hoznak válaszokat, Vidáman a jókat, s sírva a rosszat, Tudják, életük függ ettől, Az ősi szövetségtől, Mit alig akad, ki megtagad, Népek küldik a hadakat. Ha elbukik Angyalmenedék, Tudják, falujuk már csak egy lépés, Ez lesz a nagy ütközet, A végső döntő elem, Szolgaság, avagy a győzelem, Halál, avagy az élet a tétje ennek.
|