Versek : Angyalmenedék Balladája(4) |
Angyalmenedék Balladája(4)
Angel 2006.09.04. 13:01
Írta:Angel megjegyzések:lásd lejjebb, ha érdekel+ néha nem egyszerű rémek vannak(aa-bb) hanem van keretrím is, vagy mi a szösz(abba) Kép:Jonathon Browser: Valkűr
A szív szaporán dobban, Ha a harang megszólal. Sereg közeledtét jelzi, E hangot mindenki féli, De szólalnia egyszer meg kell,
A végső csatába hívó jellel. Meg is történik, zeng a harang, Repked a sok parancs, Íjászok állnak bástyákra, Az első rohamot visszaverve. Az ellenség is bölcs, védekezik: A nagy falapokat feje fölé emeli. Nyíl így már nem elég a védésre, Helyet kapnak a mesterlövészek, Kapuknál harcosok állnak vértben, Levágva az esetleges betörőket, Kentaur patával rugdos, Bunkóst forgat, zúz, pusztít, Mellette amazon párbajozik, Kezében a kard táncol, Mindenki ki tud, harcol.
Sellők énekelnek a várárokban, Hangjukkal a vízbe csábítanak, Lehúzzák a mélybe az ellenséget, Szigonnyal vetnek az életnek véget. Erdei elfek vad rohamban támadnak S ügyesen ide-oda forgolódnak, Rajtuk karcolás egy száll se, Csak az ellenség kioltott vére. Turulmadarak csapnak le az égből, Szemezgetnek az ellenséges seregből, Mellettük a sárkányok támadnak, Mindent tűzbe lobbantanak. De az ellenségnél sem félnek, Démonok testeket szaggatnak széjjel. Hárpiák rikoltva az égből támadnak, Szellemsárkányokkal száguldanak, Turulokkal és sárkányokkal csatáznak, A nagy testek holtan a földhöz csapódnak. Sötételfek ében íjai rezdülnek, Pontosak, akár a mesterlövészek, Lidércek szívják el az életet, Elrabolják az élő lelkeket, Sötétbe taszítják a fényeseket, Angyalokat tizedelnek, De az égi sereg végül legyőzi őket, Megroppantva az ellenséges seregeket, Hamarosan nem elég a törpök szívóssága sem, Ő vesztük a várbeli gyilkos-verem.
Újabb harcot állt ki az Angyalmenedék, De tudják, e várnak ez a vég.
Falai, a védelmezők ledőltek Újraépíteni nem lehet őket, Hisz magasan van a hegy fokán, Romjaiban maradt meg sok időn át. A szirt tetején már csak egy fél torony, Ennyi, mi maradt a romból. A többit visszavette a természet, Anyaként vette ölbe a köveket. Néha látni csak, hogy voltak itt valaha, Ha szellem-lélek dereng éjszaka.
|