Gyökércsakra

Születésünk pillanatának legfontosabb közvetítője az első csakra, a gyökércsakra. A megszületés körülménye szinte egész életünkre kihat. A magzat már az anyaméhben is pontosan tudja, hogy milyen fogadtatásra számíthat. Szeretettel várják, vagy nem? Mit remélhet a földi körülményektől? Ha nem várják szeretettel, a világot barátságtalan, undok helynek fogja tartani, és nagy erőpróba lesz ezt a rossz élményt megfordítani. Ilyenkor a gyökércsakra nem nyílik ki, szinte azt jelzi, hogy nem tud gyökeret verni a földön. Pedig ezen a csakrán keresztül töltődik fel a többi is.

A gerincoszlop alján helyezkedik el. A földiség, avagy a túlélés csakrája. Itt gyökerezik a birtoklás vágya, az anyagi javak iránti érzelem. Innen indul a félelem, a bizonytalanság, de a túléléshez szükséges tettvágy is. Tehát ez a csakra a földhöz kötődik. Láthatatlan ereje a vesék és a mellékvesék szabályozója. Bizonyítja ezt, hogyha izgalmi állapotban vagyunk, a mellékvese azonnal adrenalint kezd termelni. Ez a csakra a gerincoszlopot is irányítja.

A gyökércsakra harmonikus működése a életszeretetünket biztosítja. Nem ijedünk meg a nehézségektől, inkább kihívásnak tekintjük őket, megoldandó feladatnak a tapasztalatszerzés érdekében. Amikor a földre leszületünk, már előzőleg, a köztes állapotban elhatározzuk, hogy melyik országba, milyen szülők segítségével és tulajdonságainak továbbvitelében akarjuk megoldani azt a feladatot, amelyet kitűztünk. A legfőbb cél a legmagasabb rendű szeretet megtapasztalása, amely nem tesz különbséget barát és ellenség, család és idegen, nemzet és nemzet között. Persze, amikor már tudatunk nyiladozik, jön a nagy csábítás, hogy ami az enyém, az nem a másé. Aztán a hatalmi harc, hogy minden úgy jó, ahogy én gondolom, ezért azt rá kell erőszakolnom a környezetemre, mert ezáltal uralkodhatok. Ezért van az, hogy a legkisebb funkciót tekintve is rögtön kialakul a hatalmi hierarchia, szinte mindenki fölött áll valaki. Ez a munkában, a családban, a barátságban egyaránt létezik. Oka a túlélés illúziója. Irányítója a gyökércsakra.

Tehát, ha belegondolunk, hogy egy látszólag egyszerűnek tűnő cél megvalósítása szinte az első perctől kezdve milyen nehézségekbe ütközik, lehetetlen feladatnak tűnhet az életnek örülni és a jövőtől nem félni. Mégis ez a cél, és a gyökércsakra szerepe az élethez szükséges egzisztencia, anyagi javak, családalapításhoz szükséges erő, energia megteremtése, és ami a legfőbb, a többi csakra felé az energia szállítása.

Könnyen megállapíthatja mindenki magáról, hogy gyökércsakrájának milyen a működése. Ha szeretjük a természetet, és a földet biztos helynek vesszük, az akadályok nem töltenek el hosszan tartó pesszimizmussal, ha a fák, bokrok, virágok látása örömmel tölt el, akkor ez a csakra jól működik. Ha a pénzt nemcsak elő tudjuk teremteni, hanem örömöt lelünk az elköltésében is, mert arra gondolunk, hogy “költekezésünk” másoknak kenyeret és megélhetést biztosít, akkor benne vagyunk a körforgásban.

A gyökércsakra diszharmonikus működése esetén jelentkezik a hirtelen düh, az evési kényszer, a túlzott pénzéhség, az agresszivitás, sokszor a székrekedés. Ha ez a csakra elzáródik, a test ellenálló képessége csökken, és fizikai gyengeség, élettől való elzártság jelentkezik. pánikbetegség fejlődhet ki. Az élet inkább teher, mint öröm. Ilyenkor nagyon sokat segít, ha a piros színre koncentrálunk.

Egyenes háttal üljünk egy széken, csukott szemmel számoljunk lassan 10-től 1-ig visszafelé. Az egyes számhoz érve egy kis ajtó előtt találjuk magunkat, melynek kilincsét lenyomva egy szoba tárul elénk, közepén egy trónszerű székkel, ami kényelmével hívogat. Odasétálva ráülünk, és apró mozdulatokkal elhelyezkedünk. Szemben velünk, egy asztalkán piros rózsacsokor virít egy vázában. Pár percig figyelmesen szemléljük, majd gondolatban behunyjuk szemünket.

Testünkből gyökerek ereszkednek a földbe, a széken és padlón áthatolva. Érezzük, hogy a bennünk felgyülemlett feszültség, problémák tömege a földbe távozik. Egy kis szünet után ugyancsak a gyökereken keresztül a földanyából az élet energiája érkezik testünkbe, majd a gyökerek visszahúzódnak.

Most a székből felállva (gondolatban) az ajtóhoz lépünk, és felfelé indulunk a 10 lépcsőn. Amikor a lépcső tetejére érünk, szemünket kinyitjuk, és nagyot nyújtózunk.