Torokcsakra

Mint a neve is mutatja, a torok táján helyezkedik el. Színe a kék. A hozzátartozó hang az é, hozzárendelt mirigy a pajzsmirigy, amely felelős az anyagcseréért. Hozzárendelt a nyak, a tarkó, a fülek, a torok, a hangképző szervek, a hörgők, a nyelőcső, sőt még a karok is. A torokcsakra működése szabályozza a kommunikációs képességünket, azt, hogy miként fejezzük ki más emberek felé az érzelmeinket, szeretetünket, elismerésünket, mérgünket, dühünket.

Ez a csakra az étertesttel van kapcsolatban. Rajta keresztül halljuk meg a világ hangjait, de a saját belső hangunkat is. Azt a bizonyos “kis” hangot, amely mindnyájunknál működik, de igyekszünk nem meghallani.

Ha a torokcsakra nyitott, akkor nem félünk érzelmeinket kimondani. Sőt, nagyon érthetően tudunk fogalmazni. Nemet is tudunk mondani, ami szinte a legnehezebb a kapcsolatokban. Ha zavar van a működésében, akkor bűntudat gyötör minket, és nem merjük véleményünket kimondani. Magunkba fojtjuk mérgünket és indulatainkat, nem tudjuk kibeszélni gondjainkat. Pedig nagyon fontos, hogy problémáinkról beszélni tudjunk. Biztosan sokan érezték már azt, hogy “gombóc” van a torkukban, vagy a hangjuk elcsuklik, nehezükre esik a beszéd. Ebben az esetben érdemes a világoskék színre koncentrálni. Ha csak a kék égre nézünk hosszabban, akkor is érezni fogjuk, hogy torkunk laza lesz.

Székünkben ülve a szokásos lazító mozdulatok után 10-től 1-ig számolva menjünk le meditációs szobánkba, és üljünk saját trónusunkra. Képzeljük el, hogy torkunk, szánk kívül-belül szép és egészséges, és finom kék színű. Ez a kék szín lassan körülöleli egész nyakunkat és fejünk szájig tartó részét. Most pedig mondjuk el gondolatban háromszor: “Vigyázok gondolataim és szavaim tisztaságára. Óvakodom a pletykától, nem mondok senkire rosszat.”

Majd a szokott technikával visszajövünk a jelenbe.