Az angyalok valahol Isten és az emberek világa között ,,elhelyezkedő” szellemi lények, de vajon mivel foglalkoznak, és vajon csakugyan ,,angyaliak” –e? Az angyalt jelölő szó a görög és héber szó egyaránt ,,hírnököt” jelent, s a bibliában többnyire ez is a feladatuk, de más összefüggésben is feltűnnek. A jelenések könyvében egy végső ütközetben jó és rossz angyalok, Isten és Sátán küldöttei csapnak össze. Az angyalok megjelenthetnek közönséges emberek képében is, lehetnek próféták, akik cselekvésre buzdítanak, lehetnek természetfölötti ,,szolgáló lelkek” , közbenjárók vagy hírhozók, sőt, személytelen erők, mint szél, vagy felhő- meg tűzoszlop, amely pusztába vezette a zsidókat vándorlásuk során. A pestist és egyéb járványokat rossz angyaloknak hívják, Szent Pál pedig a ,,Sátán hírnökének” nevezte saját nyavalyáját. Az Isten és angyal kifejezést gyakran azonos értelemben használják. A Bírák könyvében például Sámson apja, aki egy angyallal beszélgetett, azt mondja feleségének: meghalván meghalunk, mert az Istent láttuk.” Angyalnak tulajdonítanak vagy ,,angyalinak” tekintenek számos olyan jelenséget, mint például ihlet, az ösztönös cselekvés vagy gondviselés megnyilvánulása. Az egyház tanítása szerint az angyalok láthatatlanok és halhatatlanok, szellemi lények, nemük nincs. Igen sokan vannak, amint arról az Ótestamentum tanúskodik, amikor Istent a ,,seregek Urának” nevezi. Az ,,angyalok, arkangyalok és minden égi seregek” adott hierarchiába helyezkednek el. A korai egyház kilenc rendjüket különböztette meg: szeráfok, kerubok, trónusok(királyi székek), urasságok, erősségek(erények), hatalmasságok, fejedelemségek, arkangyalok, angyalok.

Az angyalok közvetítenek Isten és az ő népe között. Az Ótestamentum az ember nem láthatja meg Istent, mert abba belehal, így a mindenható közvetlen kapcsolata gyakran egy angyallal való találkozás formáját ölti. Angyal akadályozza meg, hogy Ábrahám feláldozza Izsákot, Mózes az Úr hangját hallotta, de közben egy angyalt látott az égő csipkebokorban; a zsidókat angyal vezette ki Egyiptomból. Az angyalok olykor halandó képében jelenek meg, s valódi létükre csak később derül ki, mint azoknak az angyaloknak, akik Ábrahámot és Lótot látogatták meg Szodoma és Gomorra pusztulás előtt. A szentírás sok más angyalt is említ, mint például azt, aki lángpallossal akadályozza meg Ádám visszatértét a Paradicsomba; kerubokat és szeráfokat, akik viharfelhők és cikázó villámok közepette jelenek meg (s az ősi zsidó hit viharistenét idézik); vagy azt a közbenjárót, aki kiszabadítja Péter apostolt a börtönből. Aztán ott vannak a mennyei udvartartás lényei. Ézsiás látomásában: Látám az Urat ülni magas emeltetett székben, és palástja betölté a templomot; Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala. Kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett.” A Bibliában többször is megjelenek mennyei sregek, mint pélsául azok az angyalok, akik hírül adják Jézus születését. Szent Mihály arkangyal vezeti Isten angyali seregeit a Sátán szellemlényei ellen. Egyedül Szent Mihály és Gábor arkangyal- aki megvitte Máriának a fogantatás hírét- szerepel név szerint az Ótestamentumban és az Újtestamentumban. Amikor nevüket kérdezik, az angyalok általában megtagadják a választ. Ez talán azt a korabeli hitet tükrözi, hogy a szellemlények veszítenek hatalmukból, ha kitudódik a nevük.