Meleggel áldja meg a Nap a Föld e részét,
Fényárban úszik az Angyalmenedék.
Büszke vár a magas hegytetőn,
Benne ünneplik az új királynőt.
Magas és délceg amazon,
Nem veti meg a harcot.
Koronát és tejhatalmat kap,
Parancsokat osztogat,
Hisz harcra buzdítja a népet,
Már is csatatervet építget.
“Királynő, vigadjunk inkább,
Élvezzük a bor mámorát!”
Szól egyik vezér, s nedűt kínál,
A nő elfogadja a kupát.
“De ne ez legyen legnagyobb örömöm,
Hanem, hogy az ellenségnek odapörkölök!”
“Örüljön a koronának, táncoljon,
Ma csak ezzel foglalkozzon!”
“Lám, megfogadom tanácsod,
De majd holnap meglátod,
Mitől más egy igazi amazon,
Másnaposság nem fog azon.”
Szól ekképp az új, harcos király,
S ízleli a dombok borát.

Másnap alszik az udvar,
Futár lohol: “Baj van!”
“Mi lenne eme nagy gond,
Hogy udvarom felvernéd, mond?”
Kérdi az amazon kedvesen
Ő talpon van, tőröket keres,
Menne edzeni, erősíteni,
De a futár félve hebegi:
“Északról támadnak az orkok,
Délről a vad démonok,
Nyugat felől a lidércek nyomulnak,
Keleten törp légiók vonulnak.
Mit tegyünk királynőm, mond mit,
Ellenség két hét alatt érkezik,
Ez lesz a halál, a fény vége,
Nem ad semmi védelmet.”
“Hisz mi mást tehetnék,
mint hogy hadba vonulnék?
Seregembe szólítom a különböző népeket,
Zászlóm alatt egyesítem a szövetségeket,
Hívom a félig ló kentaurokat,
Vízben rejtező sellő-leányokat,
Turulmadarak lepik el majd az eget,
Kérem a fák ölén élő erdei elfeket,
Itt lesznek nővéreim, az amazonok,
Hatalmas tűzokádó sárkányok,
Áldozok a mennyei angyaloknak,
Seráfoknak, trónusoknál állóknak,
Kérem esedezve segítségük,
Hisz ez a vár az ő művük,
Ők építették a kemény sziklán,
A magas égbe szökő hegy fokán,
A sereg nagy lesz, erő lesz ezernyi,
Kérdés: elég-e az ellenséget leverni?
Ez már csak a sors játéka,
Az Ördög és Az Isten sakkja,
De mit állsz itt még?
Menj aludni, pihenjél,
Én tanácsot hívok össze,
Lovasokat küldök szerte,
Itt az idő az összefogásra,
A barátság szolgálására”
Szól így a királynő, s kürtöt fúj,
Minden élő erre felmordul.
“Mond, fenség, aludni miért nem hagysz,
s ágyadban miért nem maradsz?
Fáradt a nép, hisz mulatság volt este,
Mindenki a borospohár alját leste,
Mi ez a nagy hangzavar oka?”
Ez Erechtus vezér szava.
Válaszol a királynő,
S a félelem egyre nő,
Vezérek ülnek össze,
Csataterven elmélkednek.

Pakol az egyszerű ember,
Menekül az előírt helyre,
Félnek, ez sem lesz elég,
Démon szimata mindenhova elér.
Lovasok hoznak válaszokat,
Vidáman a jókat, s sírva a rosszat,
Tudják, életük függ ettől,
Az ősi szövetségtől,
Mit alig akad, ki megtagad,
Népek küldik a hadakat.
Ha elbukik Angyalmenedék,
Tudják, falujuk már csak egy lépés,
Ez lesz a nagy ütközet,
A végső döntő elem,
Szolgaság, avagy a győzelem,
Halál, avagy az élet a tétje ennek.