Egy kis szösszenet Rólam:)
Angel 2006.12.14. 20:51
az elején viccesre akartam írni, de aztán megkomolyodott kicsit a hangvétel. Mindenesetre a lényeg benne van
Nos, úgy gondoltam, írok valamicskét magamról, hisz talán keveset tudtok rólam, vagy hát, valaki érdekel a kis hánya- veti sorsom : ))
Nah jó, semmi ilyenről szó nincs:) Semmi gond az életemmel, bár azért néha vannak fennakadások.
De az elején kezdem.
Szó val.. talán néhányna idősebbnek saccolnak, de 16 vagyok csak, 1990 július 22.-én születtem. A kedvenc számom is a 22, ez miatt. Meg amúgy is, a 22 a “mesterszám” a numerológiában: ))
Életem kezdeti szakaszán(értsd gyermekkor), jártam templomba, még hittem is valamennyire, legalábbis zat hiszem. Mindenesetre nem voltam akítv hívő. Amikor kicsit nagyobb, és értlemesebb lettem, már voltak kételyeim a vallással kapcoslatban: nem bírom felfogni azt, hogy Isten a kezdetől létezik. Örökké. Őneki is kellett valamiből keletkeznie, nem? Hát, elvileg, nem.
Aztán elértem a kamaszkor határát, nekem ez korábban jelentkezett, mint más gyerekeknál, hamarérő vagyok. (legalábbis jól hangzik, nem? : ))) Nos, elkezdtem az internetnek hála okkult tudományokkal foglalkozni, kcisi mélyebben is.
Ismertem két lányt a neten keresztül, akik a wiccával foglalkoztak. Ez boszorkányság, de mielőtt valaki rosszra gondol, már az alapelve kimondja, hogy bármit metgtehetsz, csak másoknak NE ÁRTS. És én is lekedztem vele jobban foglalkozni, ők voltak azok is, akik életembe elsőzör mnodtak nekem saját élményeket. Nagyon meglepett, addig amolyan felszínes hívő vagy micsoda voltam.
Azt tudni kell ,hogy a szüleim nem nagyon támogatnak semmiféel ilyen okkult dolgot sem. Nem volt semmi felszerelésem s me, a gyertyákat is alig tudtam összekaparni, füstölőm volt, de a szertartásokat is sunyiban űztem. Nem sokban votl részem épp ezért, sajnos, pedig biztos előbb-útóbb nekem is lett volna mágikus élményem, biztos.
Aztán ez a két lány eltűnt, és az én kedvem is lelohadt: megint passízv hívő lettem, az oldalammal nem is foglalkoztam, sőt el is feledkztem róla.
Egy e-mail mentett meg a végső “pusztulástól”. Akkor megitn feljártam az oldalra, alakítgattam, bővítgettme, de még mindig nem hittem.
És hirtelen, szin te égi jelre szaporodtak az e-mailek. Néha vitába szálltak velem, hogy ők ezt másképp tudják, vagy cska dícsérték az oldalt, de za igazi váratott magára.
Egy nap egy kicsit kétségbeesett levelet kaptam. Egy velem egykorú lány írt a visszatérő- angyalos- ál máról. Megpróbáltam neki segíteni megfejteni, remélem, sikerült. Nos, megint kicsit elmozdultam a pozitív irányba.
Azután pedig jött Tündérke. Biztos láttátok már az oldalát, ha nem, bent van a linkeknél, Angyal0514 néven. Elolvastam neki a saját tapasztalásait, a saját életét, és az angyalokkal való kapcsolatait, ami mély nyomokat hagyott bennem.
Aztán hirtelen egy új közegbe csöppentem. Az mebrek kedvesek, mármint az ilyen internetes ismerőseim. H isznek, szeretnek, és vállalják az igazukat.
Köszönöm Tündérkének így is, hogy segített: amolyan példaképnek lehetne e mlíteni, hisz nem kis hatással volt rám, és fejlődésemre, hisz hála neki megitn elővettem az agyam végébe rejtett “tudást”, és elkezdtem megint aktívan foglalkozni angyalokkal.
Aztán jött újabb kérés, újabb segítség, bár azt hiszem, ez sem volt telejsen tökéletes, de megtettem, amit tudtam.
Mostanában egyre többet mediátálok megintm és gyakorolom a reiki néven is elterjedt energia koncentrálás- energiaátadás dolgot. Azt hiszem, lassan elérem majd azt a szintet, amikor olyannyira szilárdan tudok hinni, hogy az életem minden percében helyes döntést tudok hozni.
|